.webp)
.webp)
Aho Nina és Kányási Veronika az U18-as 3x3-as válogatottban ismerkedtek meg, és hat éve együtt játszanak a Diósgyőrben. Szinte testvérként tekintenek egymásra — és évek óta tudják, hogy egyszer közösen csinálnak majd valamit, ami túlmutat a pályán.
Az ötlet lassan érett. Nem volt azonosítható egyetlen pillanat a múltban — inkább egy hosszú, közös gondolkodás eredménye. Mindketten visszanéztek a saját sportolói útjukra, és ugyanazt a hiányt látták: a 13–17 éves korosztálynak nincs olyan tere, ahol a kosárlabda mellett a mentális fejlődés is helyet kap.
„Profi sportolóként nap mint nap megtapasztaljuk, hogy a mentális egészség és az önismeret mennyire meghatározó része a fejlődésnek. Ugyanakkor azt érezzük, hogy erről a fiatalabb korosztály esetében még mindig kevesebb szó esik.” — Kányási Veronika
A Flow Camp célcsoportja, a 13–17 éves lányok, olyan világban nőnek fel, ahol a közösségi média és az állandó elvárások dominálnak. Ahogy Nina fogalmazta: „Ez a generáció teljesen más világban nő fel.”
A nyomás reális. Az összehasonlítás folyamatos. A biztonságos tér — ahol valaki önazonos lehet — ritka. Nina és Vera pontosan ezt a hiányt érezték a saját útjukból is. Ezért döntöttek: most csinálják meg.
Az első Flow Camp teljesen új projekt volt. Nem volt minta, nem volt előző tábor, nem volt kész működési séma. Nina és Vera ketten vittek mindent végig: a szervezést, a kommunikációt, a logisztikát, az edzéseket, a mentális programokat, a napi bevásárlást — és közben minden reggel együtt készítették a reggelit a lányoknak.
„Minden nap reggel együtt készítettük a reggelit, kipakoltunk, edzést tartottunk, programokat vezettünk, beszélgettünk velük, majd késő estig szerveztük a következő napot.” — Aho Nina
Tiszafüreden, 2025. július 2–6. között 24 lány élt együtt öt napig. A program kosárlabdaedzéseket, jógát, pilates-foglalkozásokat, hangtálterápiát, csónakázást, motivációs előadásokat és egy névtelen kérdésdobozt tartalmazott — ahol a lányok biztonságban tehették fel azokat a kérdéseket, amelyeket másként nem mertek volna.
„A GRUND számunkra leginkább egy biztonságos hátteret és egyfajta stabil hálót jelentett az egész folyamat során. Talán ennél is többet jelentett az az érzés, hogy nem vagyunk egyedül ebben.” — Kányási Veronika
A tábor végére 24 lány tért haza. A szülők visszajelzései egyöntetűek voltak: a lányaik magabiztosabbak, nyitottabbak és kiegyensúlyozottabbak lettek.
„Olyan érzés volt, mintha egyszerre lettem volna ébren és mégis egy teljesen meditatív állapotban.” — résztvevő
Nina és Vera az első tábort 8/10-re értékelik — nem azért, mert rosszul ment, hanem mert élsportolók, akik mindig a fejlődést keresik. Pontosan látják, hol lehet a szervezési folyamatokon finomítani. A Flow Camp alapértékei és hangulata azonban marad.
A Flow Camp nem egyszeri esemény. Nina és Vera a következő tábort szervezésben hatékonyabbra, programban még cizelláltabbra tervezi — miközben őrzik azt a személyességet és közelséget, ami miatt az egész megszületett.
„A Flow Camp talán legfontosabb értéke éppen az, hogy olyasmit ad, amit igazán nem lehet szavakkal leírni — csak átélni. Egy olyan közösséget, energiát és kapcsolódást, amely túlmutat a kosárlabdán, és ami hosszú távon is nyomot hagy azokban, akik részesei voltak.” — Aho Nina és Kányási Veronika
Az a lány, aki ott volt 2025 nyarán — más lányként jött haza.
Források: személyes interjú Aho Ninával és Kányási Veronikával (2026); ilovetiszato.hu, 2025. július 17.